Zsebi 2017. április 1 én került hozzám. Akkor 5 éves volt. A kutyáimmal való találkozás elsőre nem sikerült jól, mert Zsebi minden közeledésre morgott. Nem féltettem a kutyáimat, mivel ők nyugodtak, így békén hagyták teljes mértékben. Bevittem az ágyát a szobába, és mivel neki az volt a biztos pont, így ki sem akart mozdulni. Ezt nem hagyhattam, így sok jutifalattal a kezembe kihívtam. A páromat első perctől kezdve elfogadta. Ő utána ment folyamatosan, így a séták úgy zajlottak, hogy a párom is jött. Így sétáltatunk 4 kutyát együtt. Az első két hétben megtanítottam Zsebit, hogy ha hívom, akkor jöjjön vissza hozzám. Egyik nap véletlenül kizártuk a nagy kertbe őt (zárt kert), mikor észrevettem, hogy nincs bent a lakásban, egyből kinéztem és lássatok csodát, Zsebi ott ült a kerítés előtt. Itt már tudtam, hogy levehetem róla a pórázt, mert nem fog elmenni. A minden napi séta és foglalkozások által Zsebi megszokta a kutyáimat és engem is. Kellett neki idő, nem is kevés, hogy így megnyíljon, de nem adtam fel és időt hagytam neki, hogy feloldódjon. A kapcsolatunk elején nem is lehetett tiltani, mert morgott rám, de ahogy felállítottam a szabályokat neki és minden nap gyakoroltam vele, szépen lassan megszokta azt is, hogy ha tiltás van, akkor nem kell morogni. Eleibe még a kisgyerekeket is morogta, de egy kis türelemmel arra is hozzászoktattam, hogy a gyerekek nem bántani, hanem simogatni szeretnék őt. A következetes nevelés és a sok sok szeretet mellett, most már Zsebi kiegyensúlyozott. Játszik, élvezi a sétákat, és alig várja, hogy foglalkozzam vele. Apropó séta, az elején nem is akart sétálni. Pisilt, kakilt és ő már ment volna vissza a szobába. Ezt sem hagytam, és most már tudok vele sétálni órákig. Bár az esőt nem szereti, akkor csak 20 percre megyünk ki, de most már ott tartunk, hogy kiköveteli a reggeli sétákat. Ez a mi kis történetünk: az idő csodákra képes.

Hát ennyit jelent a türelem és a szeretet. Meghozza mindig a várva várt eredményt.

Tóbiás a 4 hónapos kiskutya történései:

Október 22-én reggel fél 5 kor arra lettünk figyelmesek, hogy a kutyák nagyon izgatottak. Párom kiment megnézni őket, és lássatok csodát egy kis kutya ült a kerítésünk előtt és csóvált. Nem tágított a kerítésünk mellől, így én is felkeltem és kimentem hozzá. Ahogy kinyitottam a kerítés ajtót, egyből bejött és lefeküdt arra a kutyaágyra, amelyiket a többi kutyusom nem is használt. Olyan mintha azt közölte volna ezzel velem, hogy hazaértem. Mintha ha csak párórára ment volna el tőlünk. A többiek nagyon jól fogadták őt. A beilleszkedés simán ment. Mivel nagyon bogáncsos volt, így az volt az első, hogy gyorsan megfürdettem őt, majd végig tapintottam és néztem a szőrét, hogy van e benne kullancs. Volt a fülében, így gyorsan kiszedtem és a bogáncsokat kivágtam a szőréből, majd megetettem őt. Mivel nem volt benne chip és nem jelentkezett érte senki, párommal úgy döntöttünk, hogy megtartjuk őt is. Voltunk már dokinál, kapott chipet és oltást is.

Az első két napunk nem ment zökkenőmentesen, mert nagyon sokat sírt, és este három óránként keltett minket, mert játszani akart. Ami viszont jó, hogy ha pisilnie kell, akkor mindig szól, így már most 4 hónaposan szobatiszta. Az első hét azzal telt, hogy megtanítottuk neki, hogy nálunk a falkába mi a rend. Ahhoz képest, hogy még kölyök nagyon hamar megtanulta. Nagy segítség Szuzy, Lily és Zsebi, mivel Tóbiás tőlük tanul a legtöbbet. Mindent lemásol róluk és ez tök jó. El kezdtem labdázni Szuzyval ezt látva Tóbiás is egyből visszahozta nekem a labdát, így már kettejükkel labdázom. Mivel nagyon sok energiája van Tóbiásnak, így labdázással próbálom levezetni a feles energiáját. Ami megint csak jó, hogy ha sokat labdázom vele és foglalkozom vele, akkor nem csinál semmi rosszat. Eddig semmit nem tett tönkre, semmit nem rágott szét, csak a játékokat. Az első hétben még nem hagytuk őt egyedül csak pár órára, de akkor sem csinált semmi rosszat. Ilyenkor is sokat segítenek a kutyáim, mivel ők már tudják, hogy nem kell félni, mert a gazdi mindig visszajön. Miután Tóbiás teljesen beilleszkedett el kezdtem neki tanítani a nevét és a gyere ide. Ez már egy kicsit nehezebben ment, mivel sem a nevére nem hallgatott se a gyere ide vezényszóra. Mivel nem adtam fel és minden nap gyakoroltam vele, így már egy hét után mondhatom, hogy 90%ban visszajön és hallgat a nevére is. Sok foglalkozást igényel Tóbiás, de minden percét élvezem. Látom, hogy minden nap egyre okosabb és ügyesebb lesz és ez engemet nagy örömmel tölt el. Tóbiás ragaszkodása hozzám nagyon erős, mivel ő választott ki minket családjának. Fantasztikus érzés, mikor a kutyád ennyire ragaszkodik hozzád. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy töltsön minőségi időt a kutyájával, ahol mind a ketten fejlődhetnek, tanulhatnak egymástól. A történet hamarosan folytatódik :).