9 hetesen került hozzám. Szuzyt már teljesen tudatosan neveltem. Az első pillanatól kezdve tanítottam őt pozitív megerősítéssel. Még az állatorvos is azt mondta, hogy jó kis cirkuszi kutyus, mert egyfolytában produkálta magát és két lábon járkált. Nagyon jól lehet őt motiválni mind jutalom falattal mind pedig labdával. Ami vele nehézkesebb volt az az engedelmes tanítása. Ő jobban szeretett mókázni, mint hogy egy helyben üljön vagy feküdjön. Viszont mivel nagyon is jól motiválható volt, így még az engedelmest is megtudtam neki tanítani. Tény, hogy több időre volt szüksége, de megtanulta.

Mivel őt már tudatosabban neveltem, így kölyökkorában kutyaoviba jártunk. Eleinte nagyon kis félős volt és a hátam mögé bújt, de egy idő után feloldódott és játszott a többiekkel.

9 hónaposan velünk is megtörtént az, amit egyik gazdi sem kíván átélni, kutyatámadás. Pórázon sétáltattam a kutyámat, amikor odajött hozzánk egy roti labdával a szájában. Máig nem értem, hogy mi késztette őt, hogy a labdát elejtse és a Szuzyt a szájába vegye. Gyorsan reagáltam a helyzetre, így komolyabb sérülés nélkül megúsztuk (4 kis lyuk lett a testén), viszont a kutyámat rehabilitálni kellett az eset után. Fél évembe került, hogy kiszedjem belőle a félelemből támadók viselkedését. Ahogy meglátott közelíteni egy nagy kutyát már morgott is felé. A napi foglalkozásnak és a kapcsolat építésnek hála, túl tettük magunkat és folytatódott az életünk harmonikusabban.

A napi foglalkozásaink trükkök tanításából állt, mivel imádta magát produkálni. Nagyon sok trükköt tanítottam meg neki pozitív jutalmazással. Ezzel is építettem a kapcsolatomat.

1,5 éves korától kezdtem vele agilityzni, mivel imád ugrálni. Az elején azt hittem, hogy nagyon egyszerű csak mutatóm, hogy mit csináljon és ő megcsinálja. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem ilyen egyszerű, de nem adtam fel. Minden nap gyakoroltam vele és egyre ügyesebbek lettünk. Megtanultam irányítani Szuzyt és ő meg megtanulta az én kézjeleimet. Magyarán először ki kellett alakítanunk az összhangot egymás között és minden nap gyakorolni kellett. Mindig figyeltem a Szuzy jelzéseit, mert nem szabad túlzásba vinni a gyakorlást, mert ha túlzásba visszük, akkor legközelebb már nem lesz kedve velünk gyakorolni.