Kutyázásban elkövetett hibák!

Ebben a rohanó világban, azt tapasztalom, hogy mindenki azonnal és rögtön akar változást az életében. Például a kutyám nem fogad szót nekem. Ahhoz, hogy sikert érjünk el a kutyázásban a legfontosabb „a türelem a kitartás és a szeretett”. Szép szavak, de mögötte mély tartalom van. Nem elég kutyánkat szeretni, attól még nem fog nekünk szót fogadni. Viszont, ha napi szinten a séta és játék mellett 15 percet gyakoroljuk vele az alapengedelmességeket, akkor viszont a kutya viselkedése elkezd változni. De fontos itt megemlítsen, hogy nem másnapra lesz jó kutya, hanem a minden napi gyakorlás hozza meg a gyümölcsöt számunkra. Pontosan ezért kell a kitartás, mert lehet, hogy e közben eltelik 2 hónap is. Mégis mindenkinek azt tanácsolom, hogy vágjatok bele, a várva várt eredmény nem fog elmaradni. Beszéljünk egy kicsit a türelemről is. A kutyánk egyből nem fog nekünk leülni, lefeküdni és helyben maradni. Ezeket a feladatokat addig kell gyakorolni, míg a kutya 100%-osan meg nem csinálja. Ehhez viszont türelem kell, mert a tanításnak pozitív élménynek kell lennie, mert csak akkor fog a kutyánk szívesen velünk tanulni, ha közben sok sok pozitív élményt kap tőlünk. Fontos, hogy motiváljuk a kutyánkat és mi is legyünk e közben lelkesek, így a tanulás nem kényszer, hanem egy játék lesz. Tanítás közben pedig kialakul a kötödés. Fontos, hogy minden kutya más ütemben halad a tanulással, ezért ne siettessünk semmit. Mi sem 1 nap alatt tanultuk meg a szorzó táblát. A hangsúly a minden napi gyakorláson van. Ha tanítás közben nem érzed jól magad, akkor ne erőltesd a gyakorlást, akkor vegyél ki szabadnapot, az neked is jár. Fontos, hogy ne kényszert érezzél tanítás közben, mert a kutyádnak nem tudsz hazudni, egyből kiszagolja, hogy nem vagy jó passzba, így neki se lesz kedve veled gyakorolni. 

Remélem írásommal tudtam segíteni, ha kérdésed van, bátran keress meg.

UI.: Pozitív élményekkel gazdag kutyázást kívánok mindenkinek.

9 hetesen került hozzám. Szuzyt már teljesen tudatosan neveltem. Az első pillanatól kezdve tanítottam őt pozitív megerősítéssel. Még az állatorvos is azt mondta, hogy jó kis cirkuszi kutyus, mert egyfolytában produkálta magát és két lábon járkált. Nagyon jól lehet őt motiválni mind jutalom falattal mind pedig labdával. Ami vele nehézkesebb volt az az engedelmes tanítása. Ő jobban szeretett mókázni, mint hogy egy helyben üljön vagy feküdjön. Viszont mivel nagyon is jól motiválható volt, így még az engedelmest is megtudtam neki tanítani. Tény, hogy több időre volt szüksége, de megtanulta.

Mivel őt már tudatosabban neveltem, így kölyökkorában kutyaoviba jártunk. Eleinte nagyon kis félős volt és a hátam mögé bújt, de egy idő után feloldódott és játszott a többiekkel.

9 hónaposan velünk is megtörtént az, amit egyik gazdi sem kíván átélni, kutyatámadás. Pórázon sétáltattam a kutyámat, amikor odajött hozzánk egy roti labdával a szájában. Máig nem értem, hogy mi késztette őt, hogy a labdát elejtse és a Szuzyt a szájába vegye. Gyorsan reagáltam a helyzetre, így komolyabb sérülés nélkül megúsztuk (4 kis lyuk lett a testén), viszont a kutyámat rehabilitálni kellett az eset után. Fél évembe került, hogy kiszedjem belőle a félelemből támadók viselkedését. Ahogy meglátott közelíteni egy nagy kutyát már morgott is felé. A napi foglalkozásnak és a kapcsolat építésnek hála, túl tettük magunkat és folytatódott az életünk harmonikusabban.

A napi foglalkozásaink trükkök tanításából állt, mivel imádta magát produkálni. Nagyon sok trükköt tanítottam meg neki pozitív jutalmazással. Ezzel is építettem a kapcsolatomat.

1,5 éves korától kezdtem vele agilityzni, mivel imád ugrálni. Az elején azt hittem, hogy nagyon egyszerű csak mutatóm, hogy mit csináljon és ő megcsinálja. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem ilyen egyszerű, de nem adtam fel. Minden nap gyakoroltam vele és egyre ügyesebbek lettünk. Megtanultam irányítani Szuzyt és ő meg megtanulta az én kézjeleimet. Magyarán először ki kellett alakítanunk az összhangot egymás között és minden nap gyakorolni kellett. Mindig figyeltem a Szuzy jelzéseit, mert nem szabad túlzásba vinni a gyakorlást, mert ha túlzásba visszük, akkor legközelebb már nem lesz kedve velünk gyakorolni.

2015 évben készült a fotó rólunk.

Barátnőm két kutyusa is rajta van, Delco (dobermann ) és Roni (shelti) kutyus.